bacso

Dilthey visszamenoleg rehabilitalja a hagyomanyos hermeneutikat. Schleiermacher a modern hermeneutika kezdete szamara. Ez a ahatas a kesobbiekben nem ervenyesul. I&M ugy beszel Schleiermacherrrol, aki nem ertett hozza, es a jelentes elkerulese inspiralta. Csak meg kell nezni az akademiai eloadasat, hogy ezt cafoljuk. 

"Aki az ertelem kerdeset folteszi, az mindig arra kerdez ra, hogy am mi eletunket mi teszi eletre meltova." Mert jo ez, amiben reszunk van, mi ertekes benne. Az egszisztencia ahhoz kapcsolodik, hogy abban mit talal ertelmesnek. A hermeneutika celja az, hogy ez egy praktikus, az elet gyakorlatahoz kapcsolodo dolog. Emil Angern is ebbol indul ki. Specialis, diltheyi olvasat ("Az ido fogalma", Heidegger, a let es ido osvaltozata, benne van az osszes L&I szakszo). Emil Angern ugyes svajci, nem foglal elesen allas. Rorty konyvet (Philosophy as a Mirror of Nature, 1972?), "a hermeneutika nem mas, mint a lenyegisegek megallapitasa, egy esszencialis tan, amikor megertesrol szo van, mindig az onmegertes a tet." 

Nem altalaban ertunk, hanem ertunk vmt vm okan, vm kedveert. Szubjektiv belebocsatkozassal el az ember, a megertest specifikalja. Gadamer ezt allandoan hangsulyozza. Mindig valamiben probalom magamat kiismerni. Ha kiismerjuk magunkat, akkor onmagunk gatjava valunk. Aki tapasztal, az onmagat hozza kellemetlen helyzetbe, mert mindig a mar ismert felol itel. 

Minden ilyen onmagunk megertese egy gyakorlati kepesseg, ami mindig a targyra illik. Minden targy megkoveteli az eljaras kulonosseget. A targy kenyszeriti ki a hozza illo eljarasmodot. A modern hermeneutika nem modszeres eljaras. Ez elvalasztja az osszes elottes hermeneutikatol. Egszisztencialis vonatkozas Scheiermachernel is ott van mar, mindenki korlatolt mar azaltal, amit addig megelt. Ahogy ertem a vilagot, es ahogy magamat ertem, az mindig egyuve fogott. 

"Egy szoveget olvasvan (pl. tarsadalom) nem fuggetlen attol, hogy en magamat hogyan ertem." Ezt kerdojellel lattam el. Az eloitelet problemaja Gadamernel. A megismeres a tapasztalat letoreset jelenti. Tehat ha fugg, akkor eppen nem ertek. Ennek a fuggesnek a felszamolasa a hermeneutikai aktus felszamolasa. A recepcioeszetika hihetetlen eredmenye, hogy a masodik olvasat az elso megrenditese, uzeni nekunk H.R. Jauss. Koszonjuk, tudjuk. 

Angelm itt veszi fel a dekonstrukcio fonalat. "Az athagyomanyozas altal marad ram a szoveg." Dialogust folytatok a szoveggel. A vad a hermeneutikaval szemben: rahagyatkozik arra, ami szova teheto, ami hallhato, stb. "Production of Presence". Utrecht. (?) Nemetul 2004. Hermeneutika & Dekonstrukcio kozotti kulonbseg: a hermeneutika nem hagyatkozik ra a nem-hermeneutikai elemeket. Presner: 1928, 2967 Gadamer jelenleteben is: ki kellene dolgozni a nem-szovegalapu hermeneutikat is. Az affektus, az arc, stb. A szo uralmat kellene megrenditeni. Saussure zsenialis felismerese. 153. oldal a magyar kotetben. Minden diskurzus nem azaltal erdekes, hogy aszo hogyan erositi meg magat, hanem hogy hogyan illeszkedik bele a kornyezetebe. Ez a parataktikus elem, a kontextus ertelme a jelben. Celan lirajat ezert nevezik parataktikus liranak, mert ... ???

A dekonstrukcio felismeri, hogy a szo semmi, mint onmagara visszautalo jel. Metaforikus, metonimikus, egyenes olvasat. Visszamenekulok Gadamerhez, legfobb hermeneutankhoz: a hermeneutika sosem tagadta ezt. Minden egyes szo bovitheto. Egy szo sosem esik egybe onnon jelentettjevel. Ez evidens a hermenutikan belul is. Ebben nincs kulonbseg. 

Angelm: "A nyelv tehat a hermeneutikan belul egy univerzalis medium, amelyen az onmegertes es a megertes." Kifejtes, energeia: kifejtem, azt celzom, hogy mi az o nem masra mutato celja. Oncelusagat celzom. Aki ezt nem latja..

1981 Gadamer-Derrida vita. Gadamer kenytelen volt Platot idezni. A masik es a dolog megerositese. A masik szempontjat probalom megerositeni, a sajatommal szemben. Olyan emberrel nehez vitatkozni, aki mindig a magaet mondja. 

".. a nyelvi ertelmezes az ertelmezes altalanos formaja." A medialitas, amirol Hegel is beszelt, nem egy egyszeru atvitel. Adott esetben a medium egyaltalan nem kozvetit. A medialitas a kozvetites lehetosegfeltetele, de nem feltetlenul er celba a csatornan kozvetitett dolog. 

Husserlhez valo dolog. Ket eljarasi mod elfogult, de kapcsolodik. Husserl megkerulhetetlen. Derrida Husserl-tanulmanyok. Derrida elkepzelhetetlen. Az indulasa a husserli fenomenologia kritikaja. 1967 Hang es fenomen. 1955 Doktori ertekezes, csak a 60-as evekben jelenik meg: Geometria. 

Derrida: Ennel sommasabb megallapitas nincs a hermeneutikarol.
"A husserli fenomenologia egyfajta transzcendentalis idealizmus."

1908-tol, Az Ideen-tol mondjak ezt Husserl kritikusai.

Kant-fele biztos alaprol itel a szubjektum es maga hozza letre objektumat. Ilyet meg a legdurvabbak se mernek gondolni. Epoke-t Husserl arra hasznalja, hogy biztositsa a targy megfeleleset. Azert kuzdott, hogy a targy tiszta onadottsagat erje el. Ez azonban absztrakcio, a targy tiszta jelenvalosaga, objektiv lete, ezen kivul van.

Ennek tetje van, amirol beszelek. A tet az, hogy az, amirol szo van, az ugy van-e ott kint, hogy csak hozza kell igazitanom magamat. Mindket eljarasmod azt probalja elerni, hogy minel tobb ertelemvonatkozas feltarasra keruljon. 

Minden elgondolas puszta velekedes. Ekozben kell megprobalni biztositani, hogy a targy a targy legyen. A targynak vissza kell igazolnia azt, hogy amit mondok rola, az igaz. Egy folyamatos jelentes-adas, -kepzes. A targy jelentese nem eldontott. Maga Gadamer is egy nyelv-feledesrol beszel, es ez a fenomenologian belul is nyilvanvalo. A hermenutika a nyelv privilegizalt helyzetevel el.

"A hermenutika azt gondolja, hogy egyetlen viszony erdekes: a nyelvi. Ha a nyelv altal tudom tisztazni, hogy mirol van azo, akkor a celnal vagyok."

A dekon nem bizik a nyelvben. Riceour mindig kozvetit ("A gyanu hermenutikaja"). Radikalis megkozelitese az interpretacios szituacionak. Aki a herm. tart, az a konnyebb utat valasztja. Ezt persze en nem hiszem, de talan ezt mondanom sem kell. Minimum a 31. paragrafust olvassak el a let es az idobol! A kedvemert.. 
Ha vk ertelmez vmt, azt csak akkor teheti, ha mar ert valamit. Heidegger akkor meg egszisztencialhermeneutikus. (A dolog mindig a megertendo.) Nincs ertelmezes megertes nelkul. A megertes az eloszoba. 

A nyelvi bizalom, ami eltolti a hermenutikat. Ez latszik is rajtuk. Naivak, szokek, kekszemuek, kicsit oszulnek. A dekon viszont osszehuzza a szemoldoket, es azt mondja "Ez nem ugy van."

M.o.-n haromszor annyi kozlekedesi tabla van, mint Nemetorszagban. Merunk-e donteni, hogy az elottunk allo mit jelent, es mi a megfelelo viszony. Ez hermeneutikai kerdes. 

Heidegger: a letet es a nyelvet azonositja. I&M: "A megerheto let az nyelv." Az, ami mondhato, gondolhato a letrol, azt lefedi a nyelv. A nyelv tehat nem fedi le a letet! Viszont ami egyaltalan megertheto 

Angelm: "Az emberi szo nem mas, mint amit az ember kifejezesre tud juttatni a valosagrol." A fenymetafora, a let felfenylese a hermeneutikaban tamadott. A szep, a fenyles gyarapodas. Az ember onnon letevel tobbe valik. Ez a szep. Platon ezt jol megmondta. Nem azaltal valik ki a mualktoas, hogy biztosit egy elore megadott ertelmet, hanem hogy egy addig nem lattottat kozvetit, amit nem mi eszkozultunk ki. A hermeneutikai alazat. Kicsit kenetteljes. Egy fontos dolog. 

A sikeres kivancsisaghoz kell alazat. 

A hermeneutika lehet kenyelmetlen helyzet. Akkor azt kell megerteni, hogy ezt mi valtotta ki? A megertendo, vagy az en nem-oda-fordulasom. A hermenutika leitmotifja: "meg nem kerult egyertelmuen kifejezesre." Idonkent most is ugy erzem, hogy nem talaltam el a megfelelo mondatot, elvetettem a targyat. Ezert jon az ujra felvett fonal. Verum ingenius (?). Magat kiegesito, onmagat kiegeszito nyelvi mozgas. Agostoni fordulat. A lelek kimozditottsaga azt jelenti, hogy sosem fogunk tudni mindent kimondani. Milyen unalmas lenne az elet. Elaludnank egymastol. Nagyon kellemetlen es csodalatos, borzalmas lenne. Magyaran az ember rautalt a nyelvre, es az korlatozottan szolgalja. Ha vk azt gondolja, hogy a hermenutika kimerul abban, ami nyelvi, akkor foglalkozzon massal. Sosem fogunk tudni komondani mindent, ami a lelekben van. Mar a 1920-tol A fakticitas hermeneutikajaban arrol beszel Heidegger, hogy a lelek nem a modern lelek, hanem a gorog lelekfogalom, egy megfogottsag. Gadamer meg ott ul, mint tanitvany. A dolog fele mozog. 

Van egy jel, ami utal valamire, de nem tarja fel azt. Freud szimptomaja. "Szimptoma es szorongas." A szimptoma mindig potlek es jel. Ezt Derrida kihasznalhatta volna a differance-ban. Van egy francia muveszettortenesz, aki ezt a segedfogalmat hasznalja a modern nyelvfogalomhoz. Merleau-Ponty supplementumot mond. A jel kettos tartalma. Mindig eloall egyfajta ertelemtobblet. Ezt ki lehet jatszani a hermeneutak ellen. De a hermeneuta tudja, hogy ez nem egyszeruen nala van, mert gyorsan fogy. Arra szolgal. Riceour. 1970. Freud-konyv. Szep aktualitasa. 1977. Birtokolja-e meg ezt a tobbletet? Allando vizsgalat. 

Egy szerencses osszefoglalas. A hermenutika kerdese. Fejezet. "A hermenutika szamara az ertelem genezis." A grammatologia azt mondja, hogy aki az ertelemgenezist celozza, az metafizikus. A rossz geneziseket tanitjak nekunk az iskolaban. Viszont mindig felmerul, hogy mert szuletett meg ez a vers vagy regeny. Senki nem tudja megnezevezni azt a teloszt, amire kifut. Ezt a kettot tiltja le Derrida. Nincs tobbe arche, ami a teloszt mondja. Nem tudom megjelolni. Meg akkor sem, ha Goethe azt irja, hogy azert irtam, mert elhagyott a lany. Pedig ohagyta el, es utana azert kerult orultekhazaba.

A let eloszor is nem all rendelkezesunkre. A semmizo semmi altal ismeri fel az ember hogy van valami. Nem altalaban mondhato a let, hanem valamin keresztul. Vagyis a hermeneutika nem tud visszamenekulni a lebiztositott letfogalomhoz. 

Kesobb Derrida is elismerte, hogy senki sem fogja legyozni a metafizikat. 

A dekon milyen pontokon vitatkozik a herm-val. Ha a herm a vilag erthetoseget, akkor a dekon az ertelmetlenseget hangsulyozza. A dekon az ertelmezes modalitasat mondja. Minden megertes beteljesiti a celjat az elozo megerteshez kepest. Ez a keses fogalma. Az ember mindig kesesben van a dolog ertelmehez kepest. Utolagosan vagyok kenyszeritve, hogy mi is volt az. Milyen ertelemlehetoseget mulaztaottam el. Azt mondjak, hogy a terbeliseget felejti el a hermenutika. A Derrida kora tanulmanya. 1953 Heidegger tanulmany. A terbeliseg hangsulyozasa. A ketto azonban elvalaszthatatlan. Az ember kenyszerul, hogy idot adjon es egy mar nem letezo helyre terjen vissza, es megertse, hogy mi tortent ott. Linearis regenyeket nem olvastunk. KurzMahlert kellet olvasnom. Sokat. Egy kutatashoz. Harom mondat utan tudtam a veget. Dehat nem feltetlenul az a fontos egy regenyben. Nem attol jo azonban egy regeny, hogy linearisan vegigvezet, nem hagyja, hogy eltevedjen az olvaso. 

A dekon iranya, amennyiben ezt elfogadjuk, hogy minden eredendoseget felszamoljon. A konstrukcio abszolutsagat szamolja fel. Dekonstrual. Az ertelemkepzodes elozetesseget es ideiglenesseget, elozetesen fennallosagat. Maga Derrida lepodott meg azon, hogy milyen jol bejott a dekonstrukcio, mint szo, mert hat csak a heideggeri destrukciot akarta visszaadni.

_Blanchot!_ Allitolag minden megvolt neki. Was heis gensert. 1951/2 eloadas. 1953-ban jelent meg. Heideggert a leigazot franciak jobban szerettek, mint a felszabaditott franciak. Nietzsche hatas is igy ervenyesult. 

A dekon soha nem ismeri fel a kezdetet, hanem egy allando visszateres, feloldo, ujrakepzo kapcsolodas a mar kibontott architekturakhoz. 1986 Manfred Frank: "Mi a neo-strukturalizmus?" Kozvetito szerep. Soha egyetlen utalas nincs ra, hogy a neostrukturalizmust kozvetitse Nemetorszag fele. Szerintem Angelmet is csak Magyarorszagon hasznalom a kozelitesre. "Textualities" Routledge, 1991. Masik kozvetitesi kiserlet. Gadamer volt osztondijasa. Silverman. Azt allitja, hogy mindig szovegiseg van. Derrida adott egy interjut, abban mondja, hogy tulajdonkeppen minden szoveg. Grammatologia: "Semmi sincs a szovegen kivul." Ifju es elesnyelvu. 

Ne hidjek, hogy hazassagkozvetito vagyok, nem akarom osszehozni oket feltetlenul, csak azt mondom, hogy nem erdemes kulonbseget tenni ott, ahol nincs ilyen. Amikor az ember megprobal ertelmezni, eszreveszi, hogy milyen sok metszespont van, es nincs mas, mint a jelolok lancolata. Saussure. Idezi is. Csak erre tudunk rahagyatkozni.

A szemiologia es a hermeneutika mindig aszoveg textualitasat probalja rekonstrualni. 1967-ben ennek meg tetje volt, hogy szemilogia/szemiozis, vagy szemiotika/szemiotika. Jelmozgas, vagy struktura. Hatvanas evekben az uj francia szemiotikat unnepeltuk. Grammatologia 1967. Mindenki ezt szemiotikanak olvasta. 

Ezek a kulonbsegek abbol fakadnak, hogy "a hermeneutika a kulsot visszacsempeszi, valami kulso tamasztekra probal tamaszkodni." A jel materialitasa. Errol manapsag tobbet gondolnak, mint ami benne van. A nyelvi jel onmagat feltolteni kepes, nincs olyan jel, ami nem magabol taplalkozik.

THE|END






















2004.11.11

(...)

Husserl: a nyelv csabitasa: hogy megelegedjunk azzal, amit mond. Husserl a nyelvben egy csabito, nem biztos elemet tartott szamon, ami kiiktatando lenne. Persze a nyelv mindig elenk all, elfedi a jelentetteket, amit feltartnia kene. Heidegger: egyszerre elfedo es felfedo.

Husserl: tudomany-fetisizmus. Tudjak, mit mondanak. Megvizsgaljak azt, amit tovabb mondanak. A nyelv altal fenntartott kozosseg, ahol a nyelv stabilan jelent. Derrida: a poszt-metafizikus kor, ujragondolja a metafizikat, majd' minden konyveben egy-egy ilyen destrualo fogalmat vezet be. Az utolso evtizedeben a Halal problemajaval foglalkozott. "Kesoi aporiak".

Kant: ding-an-sich: a dolog, mint maga, ami egy dolog hatarat jeloli. Ez egy huszadik szazadi ertelmezes, regen: az ismeret hatara. Sokaig csak tovabbmondtak.

Husserl: A tudomanyos diskurzusban a megalapozott info minden idoben megallja a helyet. Pedig. Az elejen a "Szigoru tudomanyban" azt irja, hogy a tudomanyban folyamatos a destrukcio, a tudos mindig egy folyamatos atallitodasban all.

Hegelizalas: a szellemi epitmeny (felepitmeny) egyik eleme sem all meg magaban, csak miutan felismertuk az egesz szerkezetet.

Husserl: mindig van egy os-struktura, ami fele tajekozodnunk kell a megismeres soran. Ezt (is) tamadja Derrida. Amikor a str vizsgalja, akkor genetikusan beszel, amikor a genezisrol beszel, akkor str hasznal.

H: a nyelvi mindig logikai. BB: pedig a leghetkoznapibb tapasztalatunk mutatja, hogy sokszor beszel vk logikatlansagokat. 

A nyelven keresztul csak doxikus igazsagokhoz juthatunk el, azaz velekedesekhez. 

A feluletes ujsagolvasas: passziv megertes, rogton a velemenyunkke valik. A vilagrol igy szerzunk tudomast. A focim rogton velekedesse valik. A vilagot folyton tovabbadjuk itt, pedig csak a letervenyesseg felfuggesztese altal lehet tajekozodni. A vilag igy szamunkra kozvetitodik.

Husserl: genezis: a nyelv semmi mast nem csinal, mint leforditja a dolgokat. BB: es a muveszet? Persze meg van a lehetoseg, hogy arrol szoljon, ami a targya. A beszed targya nem azonos azzal, amirol beszelunk. Mindig igy-vagy-ugy szolunk vmrol.

Husserl: Egy eredeti ertelem reproduktiv transzformacioja, tehat onmagukban utalnak egyfajta genezisre. BB: Vagyis visszafordithato es vesztesegmentes a transformacio.  Derrida: a nyelv pont a genezis elfedesekent mukodik. Nincs tobbe egyszeru genezis. A nyelv nem jarulek, hanem benne szuletik meg amit mondunk. 

Husserl: a nyelv nem csak eredeti, de meg logikus is. BB: abszolut bun a dekon szamara. Husserl azonban fenntartja a lehetoseget annak, hogy a beszelo elveti targyat. 

H: A logika tehat leulepedett jelentesu tetelekbol, mondatokbol ugyanolyanokat formaz. A mondatok, mint szegmentalt - vagyis leulepedett - retegek lehetoseget adnak ra, hogy archeologiat folytassunk, es barmikor feltarjuk a regebbi allapotokat. Altalanosan hozzaferhetove vallnak az eredmenyek. BB: Az evidencia es az objektivitas kerul itt egymas melle. Husserl megprobalja elvalasztani azt evidenciat es az objektivet. Az evidenciara hozott targy olyan, amirol nincs tobbet mit mondani. Objektiv, ami tolunk fuggetlenul letezik. 

"Ideaen" - transzcendentalitast visszacsempeszo filozofalas. Heidegger es Derrida szerint itt kezdodik a romlas. 

"Krizis" - eloadasok, majd konyv. Europai filozofia valsaga, szemelyes valsag, tudomany leertekelodese. Hogyhogy nem volt megtarto az EU tudomany. 

Mas beszelni a tudomany valsagarol 1911-ben es 1935-ben. Derrida a kriziskonyv kapcsan nem kontextualizalja a szovegeket. Sajat ketsegbeeses is van bennuk pedig, nem csak kulso kritika. 

Genetikus vizsgalat a szuletest is vizsgalja, illetve hogy mikent all fenn. Igazsagertelemkent mikent orzi a szavat. H: az ertelem lehet megorzott vagy tovabbmondott.

p59

A hagyomany a tortenelem. Mindig az emberiseg horizontjaban allunk. BB: milyen jo is lenne. Ilyen nincs. Ez a felvilagosodas szep naivitasa volt. Mindig reszei vagyunk az emberiseg tortenetenek, de a viszonyunk ehhez a tortenelemhez allandoan valtozik a viszonyunk. H: E horizontnak mindig tudataban vagyunk, mint jelen- es idohorizontnak. D: a jelen nincs, a ketto nem esik egybe. Az ido romhalmazaban probalunk tajekozodni. Rajovunk, hogy mennyire kozelebb vagyunk letunt vilagok egyes elemeihez, mint jelenkorunk mas elemeihez. BB: a felvilagosodas inkabb elsotetulesnek jott be. Adorno es Horkheimer. 

Ez a viszony ahhoz, amiben benne elunk es az idohoz valo viszony az orok feladat az ember szamara. Ezt nevezik eletvilagnak. Husserl europacentrikus. Europa a centrum, minden, ami megfontolasra var, ebbol a kulturabol szuletett. BB: hat ez halal. Nonszensz. Az ember allandoan megprobal kontinuitast teremteni egy olyan vilaggal, amiben mar nem elunk. Persze Husserl szamara ez nem problema.

Letezik egy apriori struktura, amit a tudomany a jarulekos elemek kiiktatasaval feltarhat. Derrida: arkhe es a telosz kozti kifeszitettsege az irasnak. Mindig fenntarthato az uszia, mint egy olyan let, ami a letezot a lenyegisegeben mutatja. Szamara nincs olyan archeologiai vizsgalat, hogy minden idoszegmens anarchikus. Vagyis idon kivuli. Felszamolja az idokontinuumot. A pore rakovetkezes nem ad magyarazatot. An-arche. Nincs mod az eredetkerdes olyan felvetesere, ami visszavezet az ertelemkepzes eredeti premisszaihoz. 

Kovetkezo oldal: Husserl. Sosem tekintettek az ismeretelmeletet tortenelmi feladatnak. Mindig mentesiteni akarta magat a telosz es az arkhe utjatol, mintha lezetne egy idon kivuli tudas (?). Barmilyen rejtett a tudas, hozzatartozik az explikacio, az ertelmezes lehetosege, vagyis hogy idoben visszaterjen egy eredetre.  Az explikacio mindig torteneti archeologia. A tisztazas mindig tortenelmi tisztazas. Gadamer: a jelenhorizont es a tortenelmi horizont osszeolvad. Husserl: igen, es ez implikalja a totalitast. 

Husserl szovege szamos ponton Heideggerrel vitatkozik. Egy ponton meg szidalmazza is. 1931: Berlin/Jena/Halle eloadas. Dilthey-fele szellemtortenet es historizmus mindent tonkretesz, amit a husserli filozofia-mint-szigoru-tudomany jelentett. 

Fakticitas: olyan letlehetosegek, amik a targy vonatkozasaban meg nincsenek kibontva. Husserl csak a "Let es Ido" bevezetojet olvasta el, mint ahogy Babits Mihaly is. 

Husserl: vilag appercepcio. BB: ez vilagnezetet jelent. A vilagnezet adja meg vmnek az ertelmet. Ezt kritizalja, probalja meg elkuzdeni a tobbi, ami meg kellene szuntetnie az archeologikus-tudomanyos mozgalomnak.

Ez a struktura elkulonul, van. A priori. A genezis problemajahoz vezet.

Feladat: kerdezhorizontra valasz - megfeleloen tematizalni a targyat. Minden kerdes sajatos intencionalitassal rendelkezik, persze lehet elhibazott,

Husserl: az a priori tiszta tortenelmi ertelem elveszett: "Krizis". Minden viszonyitasi pont eltunik. Valsag. 

p68

Invariancia. Ha valsag van, akkor vizsgalni kell ezt az elvaltozo elemek kozott a lenyeg-karakteru elemeket, amik nem valtoznak, es ugy atgondolni oket, hogy masok szamara is elongolhatoak legyenek. Fenntartani a normalitast. Minden tortenelmi megallapitas feltetelezi az a priorit. Minden emberben van egy ilyen kozos invarians lenyegalap, aminek megorzese az emberiseg celja. Az esz egyetemes teleologiajanak kerdese minden mar kerdes folott all. BB: 1935-ben aki ilyet mond, az nem nyitja ki a szemet. Megis Pragaban temettek el, 2 tanitvanya volt ott.





_Derrida_: "Genezis es Struktura"

Fenntartja a strukturalis fenomenologiat. Ez csak akkor mukodik, ha elore rogzitem a lenyegisegeket es az elveket, es leirom a strukturat, amiben benne allok. A vegtelen nyitottsag fenntart egy olyan ideat, amit Husserl soha nem nevez meg. Az idea mint lenyegmag. 

Az idea mitn eredendo struktura, aminek polusai neomak es noezisek kapcsolatait adjak. A noema: a gondolkodas hogyan bont ki egy targyat, de nem felel meg neki. A noezis: rajtam kivul allo targyat ir le. Nem elegszik meg a targy egyszeru objektivitasaval, hanem a lenyeget akarja. A noezis es neomatikus korrelacioja a struktura altal biztositott. Ez a ket jellemzo az intencionalitas altal viszgalodik, es mindig megallapitja a mar eredendo ertelmet, amit elotte odacsempesz. A noema nem tartozik eredendoen a tudathoz, a tudat csak magat tudja vizsgalni. BB: Szubjektum eros pozicioja felol ervel Husserl, ezert mondjak, hogy olyan, mint Fichte. 

Derrida alapvetoen gyanakszik a nyelvre. Husserl kizarja az abnormalis elemeket. Ez azt sugalmazza, hogy a logikai uton fennall egy elmeleti tisztazas lehetosege.

Az egologiai ut hibaja: azt reszesiti elonyben, amilyennek magat mutatja, ahelyett, hogy azt vizsgalna, hogy mi az. Az embernek nincsen normal formaja, amit celozhatna. Az egesz magatartas, es a tartom hozza kifejezesek azt jelentik, hogy mindig mashogy, megfeleloen kell viselkednunk.

Aidos ego (?). Ugyanaz az elet, ami mindig mas. Az en olyan enne valik, akinek az enje nem problema. A torteneti aidetika (?), vagyis a tortenelem fododorbeli vazanak allando fenntartasa nem engedi, hogy a tortenelmet magat megertsuk. Maga az esz nem mas, mint a nyelv. Ezert nem lehet vizsgalni, hogy a nyelv esszeruen bontakozik-e ki. BB: a nyelv hol esztelenul, hol esszerutlenul all elo.

Van egy logosz, ami a tortenelmet hozza letre. Esz-logosz-tortenelem.

"Struktura, jel es jatek" in Helikon. Derrida: Husserl szamara a let tehat presens,  mert le van biztositva a principiumok es a jelenlet altal. 

Az arche: kezdet, a telosz: veg, az uszia: lenyegiseg: a fenomenologia lebiztositasa. Presentia Metaphisica.

THE!END







2004.11.18

Derrida Husserl ertelmezese, talan elerjuk a hangesfenomen szoveget a vegen.

Ez utobbi a dekonstruktoroknek tul fenomenologiai, a fenomenologusoknak tul dekonstruktiv volt. Pedig a dekon irasfordulat minden eleme benne volt. 

Rudolf Bernet bevezeto. Hogy megmutassa, hogy a fenomenologiaban milyen modon tunt el a torteneti elem. Maga Heidegger tette ezt eloszor szova, vilagtalanitonak es tortenetietlennek nevezte a fenomenologiat. Erdekes, hogy Bernet azt allitja, hogy Derrida hozta be ezt a gondolatot. A dekon elkepzelhetetlen a Heidegger-kritika nelkul. Heidegger, Derrida: mindig az emberi hang zengese a fontos, a fenomen mindig tobbet es mast tud megmutatni onmagan. Mar a felmutato apofantikus gorog fogalom tagitotta a fenomen fogalmat, mig Husserl csak szukitette! Ez hiba volt. A Logikai Vizsgalodasok statikus jelkezeleset kritizalja Derrida, Heidegger is. 

Hogyan kerdezett vissza Derrida Husserlre? Bernet: Freuddal egesziti ki a husserli fenomenologiat, a szubjektum archeologiajaval, vagyis a pszichoanalizissel. Freud: interpretacio, (eredet-)konstrucio, az oselem (Ur) fele. Az Ur meghatarozo Freud es Husserl muveiben is. Viszont Husserl visszaallithatonak tekinti, mig Freud csak vmn keresztul olvashatova teszi.

Az eredetre utalas a jel dominanciajat hozza vissza, vagyis hogy a jel nem merul ki abban, amire utal. Ujabb freudi fogalom: 'keses, eltolas, elcsuszas'. Ebbol lesz a 'différance'. Mindig van egy idobeli hezag vagy koztes ter, amiben a rautalas, a vonatkozas, a rakovetkezes eltorzul, vagyis nem lesz egyertelmu. A jel supplementum, ami kiegesziti a meg nem valositott eredetkeresest. Derrida Merleau-Ponty munkaibol veszi at.

Non spatio temporalis: nem lehet eldonteni, hogy mikor terbeli es mikor idobeli, egyidejuleg kell a kettot alkalmazni. A heideggeri idodominancia kritikaja, persze a 25. paragrafusban benne van a ter (egy olyan hely, ami soha nem jelolheto ki es nem felterkepezheto), ami ugyanazt jelenti.

A kovetkezo fontos. A dekon alapszo: 'differance'. Bernet: minden esemeny torteneti athagyomanyozasanal jelentkezik. (Derrida: Geometria-szoveg: Husserl azt mondta, hogy a geometria toretlen tradicio az europai kulturan belul.) A fenomenologiai meghatarozasa a szovegnek husserlnel erre nagy figyelmet fordit, de aztan megis az archera, a mibol fakadra vezeti vissza. Pedig hat nincs az arche es a telosz kozti szabad mozgas. Az iras ritkan arulja el onnon eredetet, vagy onnon szandekat. Derrida kesoi muveiben ez meg fontosabb lesz.

Az irasjel sohasem egyszeruen szolgalo funkciot tolt be, hanem 'jel'. Maga Derrida is rogton Freudhoz menekult, amikor ezt el akarta magyarazni. A 'varazsfuzet'. Az emlekezet egy olyan felszin, amin a hagyott nyom, a tartalom nem latszik a felszinen, hanem a melybe irodik. Megorzodik. Kesobb olvashatova lehet talan tenni. Masnal ezt epidermikusnak hivjak. Chomsky nyelvfelfogasa teljesen metafizikus. Chomsky rasszista [???].  Felszini es melystruktura fedese a cel. Husserl: "A melyertelmu mindig hulyesegeket beszel." Derrida majd rator a strukturalizmusra, hogy ok is vissza tudjak vezetni a felszint egy strukturara, egy megtarto vazra. Gadamer amikor Derridaval vitatkozik, egy olyan strukturalizmussl vitatkozik, ami mar nem ervenyes Derridara.

Husserl 'idealis targyiassaga': veszelyes, vertelen absztrakcio, valamint visszacsempeszi a geislicht (?) elemet, vagyis szellemet, ami kimenekiti magat az esetlegesbol. Absztrakcio es szellemidezes, ezt roja fel Derrida Husserlnek. Masik kritikai pont: hogy van az, hogy az 'i.t.'-ok "szabad, az erzekek szamara hozzaferheto, azokhoz kotott idealitassal birnak". Letezik ilyen pozicio, amibol be lehetne teljesiteni a targyak idealitasat? Na nem. 

Nyelv vs. Iras. A dekon kapuja. Mindenki, aki a kozvetito jellegre helyezi a hangsulyt, az Beszed partjan all. Differance szoveg: Platon: az Iras a feledest szolgalja. Derrida: az ilyen iras a fontos a nyelv szempontjabol.

Az ido elem: retencio es protencio. Mintha meglenne mindig egy jelenpozicio, mondja Derrida. Bacso: ez kicsit tulsagosan is leegyszerusito. Derrida: nem lehet barmerre mozogni a memoriaban!

Az ember testi, a jelek materialisak. Merleau-Ponty: idealis testiseg, erzeki testiseg. Az ember reszese annak, hogy mit es hogyan nevez meg. Az ember pillanatnyi diszpozicioja es szubjektuma ranyomja a masikhoz valo odafordulasra, a nyelvhasznalatra a belyeget. Ez nem iktathato ki. Ebben igaza van a franciaknak. Ahogy Plesner mar 20-30 evvel elottuk megmondta. 

Az iras ezen fakticitasa, hogy "az ertelem megkopik, hogy minden lehetosege nem mindig beteljesitheto, hogy neha az ertelem teljesen veszendobe megy." Neha egyes szerzok irasmodja teljesen hiteltelenne valik. (Mint pl. egy regi konyheten mindenki Moldovaert allt sorba, mint irodalomert. Vagy a "Termelesi regenyt" jonak tartottak , persze Bacso Belanak mar akkor sem tetszett egyik sem.) Az ertelem serulekeny mivolta. A nyelvi kifejezes folyamatosan erintkezik a hallgatas korevel.  Heidegger pont akkoriban irt errol. A nyelv hallgatas jellegerol. Bizonyos helyzetek egyszeruen nem turnek meg, vagy egyenesen lehetetlenne tesznek bizonyos kifejezeseket. Ez a nyelv 'okonomiaja', ahogy a franciak szeretik. 

Derrida vs. Levinas, Heidegger kritikajuk kulonbsege. A nyelvi megfogalmazas: egy igenyre felel meg az ember, felelosseg vallalasban van a legnagyobb kozelseg Levinas es Derrida kozott. A hermeneutika abszolutja a szemelyes felelosseget iktatja ki, mellyel minden egyes ember mindenkoron felelosseggel tartozik, hogy milyen modon beszel. Akar mit csinalunk, ezt nem tudom visszacsempeszni Husserlbe, bar a passziv szintezis evidencia szoveghelynel ki tudnam menekiteni Husserlt az ego hazbol. De most nem teszem. 

A husserli metafizika megmarad a principia metaphisica koreben. Ez volt az elobeszed. Most a "Geometria" kovetkezik.

Husserl allandoan az idealis targyiassagot tanulmanyozza. Tudomanyos beallitodas. Historicizmus es objektivizmus ellen mondja ezt ki Husserl. Maganvalo megismeres lehetosege ellen. A fenomenologia, mint el szoktak felejteni, az ismeretelmelet kritikaja, ami egy zanza Kantban osszegzodot. Historicizmus: az elettortenetet allitja a kozeppontba, mint felfejtheto mult. Pedig a jelenbe mindig belejatszik a torteneti ido. Amikor kisertetek jonnek az utcan, es kiabaljak, hogy ezt meg azt vissza. Amikor Husserl vizsgal vmt, megsokszorozza az ertelemvonatkozasait. Fenomenologiai reduktiv vizsgalat. Husserl: ez barmikor muxik. Derrida: dehogy. "Az europai tudomanyok szamara mindig fennmarad a radikalis kijozanodas, ami miatt az europai tudomany oda jutott, ahol most van. Hasznalati utasitasokban merul ki." Heidegger: tudomany az, ami nem gondolkodik. Az eszkalacio. Az uj HP nyomtatok nem kompatibilisek a regiekkel. Aztan panaszkodnak hogy sok a muszaki szemet. Vajon minek? 1935-ben Husserl meg joggal apellalhatott arra, hogy az emberisegnek megis van egy csopp esze. Hogy nem probalja ki, hogy el lehet-e pusztitani egy varost repulokkel.

Guernica elemzes: Max Raffe korabeli elemzese. Picasso politikai festeszetet muvel. Egy baloldalitol ez bator. Max Raffe pedig nagyon bolcsen.. Na jo ebbol eleg volt.

Derrida idejeben ez mar nem mukodik. 1927 formalis es transzcendentalis logika. Husserl az utobbit kepviseli, ezt mondanom sem kell. Husserl: "Az a megfontolas tehat, hogy letezhet egy lehetseges modszerre toro tudomany, mert mindig fenntarthato a tudomanyokban egy lenyegszeruen kozos." Husserl: Ezt semmi nem fogja kikezdeni. "Dontoen tehat, ez a lenyegi megfontolas, ha van kijozanodas arra, hogy mi ez a lenyegszeruen kozos, akkor a tudomanyoknak fennmarad az a lehetosege, hogy arrol gondolkozzanak, ami lenyegi. A tudomany tudomanya ez." Derrida: ez lesz husserlnel a geometria. Materialis ontologia. Hat ez kodos. Mindig letezokent kell vizsgalni a targyat. *** Husserl: a logika a tudomany tudomanya. Derrida: Igy nincs mod arra, hogy Husserl szembenezzen az alapok elcsuszasaval, az ertelemtorzulasokat es az eredetfelejtest. *** 

Ha a logika/geometria alap, akkor mar nem jelenvalolettezisekrol van szo, mert mar inkabb azzal foglalkozik, hogy 'van' a targya, nem azzal hogy 'mikent van'. 

A kovetkezo, ami nem annyira problematikus. Husserl fenomenologiaja fenntartja azt a lehetoseget, hogy a tradicioban visszakerdezhessunk a legeredendobb ertelemre. Ez a celja. A kijozanodas, az eszre teres. Ez a kritikai pont a kesoi husserli fenomban. Tehat nincs mas celja, hogy a leggazdagabban ertelmezheto altalanossagokat celozza. Ami mindig fenntarthato. A legaltalanosabb altalanossagokat. Derrida: a tradicio igy mukodik - folyamatosan kiuresedik es korral valtozik a megitelese. Pl. Impresszionizmus. 

A dekon altalaban a szubjektum depozicionalasa. Hogy ne talalja a helyet. Az ember allandoan poziciojat veszti. A dekon ennek nem modszere, hanem gyakorlata. Intenziv szamvetes azzal, hogy mar sosem vagyok ott, ahol voltam, es az, aki voltam. Viszont, mondja Derrida, mindig fenntartja az egologikus interszubjektivitast. Vagyis egy szubjektum felol beszel, aki kozvetitesben van a masikhoz. Van 3 kotetnyi interszubjektivitas kiserlet, amit Husserl csak a tanitvanyainak mutat meg.  Dilthey: beleerzes - elfoglaljuk egy masik szubjektum helyet. Bacso: ezt gyakoroljuk, de tudomanyos nem hasznalhato. Derrida osszemasnizza oket: hiaba vitatkoztak, a ketto egy - mindketto szamara az objektiv szellem a fenntarto es megtarto kozeg. 

Az otodik fejezet a nyelv elemzeserol szol. Abbol indulunk ki, hogy fenntartjuk az idealis targyiassagot, mint az irodalomban is (Husserl labjegyzet, Ingarten fejezet). Husserl: "Mindig egy es ugyanaz a szo." Derrida: nem szamolnak azzal, hogy a nyelv mindig megtartja mundaneitasat, vagyis hogy a vilagban levese mindig ellenall a fenomenologiai redukcionak. Jon a summazo megjegyzes: "A nyelv alarendelt marad, a nyelv redukalhatatlan kozelsege az eredetet celzo gondolkodashoz." 

[FORCED REBOOT]

A targy mindig olyan, mint amilyennek a szubjektum mondja. Ezt akarja a Derrida tudatositani, hogy a targy mennyire nem egyszeruen ott allo. A nyelv tehat mindvegig megorzi Husserlnel az embertariassag tudatat, vagyis a masikhoz szol, kiiktatvan a valtozo felteteleket. Egy nemletezo nyelvi normalitassal dolgozik. 

Husserl: "A forditas mindig lehetseges." Paul De Man ebbol el: "a forditas soha nem lehetseges." Oseredeti: Platon - "az ertelem magvait a masikban elhelyezni nem mindig lehet, ehhez erettnek kell lenni." Ez a 'logosz spermaticos'. 

Husserl: "Sajat vilaghorizontunknak mindig resze a tobbiek vilaghorizontperspektivaja." (?) *** Bacso: Fel kellene irni a Parlamentbe, hogy a kepviselok mindig lassak: "Midon beszel maga idiota, gondoljon arra, hogy masok is halljak." ***

Husserl szamot vet az irassal: "az iras krizisjelenseg, ami mindig letrehozza maga kriziset." Olyan elem ez, ami a kulonbseget, az elkulonbozodest okozza. Nem egyszeruen krizis mint valsagtunet, hanem allando elvalas. Derrid: Nem kiiktatando az iras, hanem pont ez az, amivel az embernek szamot kell vetnie. [Derrida: az elet konyvet irjak. Az ember ugy van, mintha irva lenne.]

A nyelvi elem allandoan onmagat boviti, es nem szolgalja a targyat, hanem inkabb erodalja. Igy kopik. Nietzsche retorikai tanulmanyai befolyasoljak itt Derridat, amik akkor jelentek meg franciaul. 

Tovabbra is hetedik fejezet. Husserl es az irodalom. Itt van a pszichoanalizis vs. hermeneutika resz, amirol Bernet ir. A jelet (a tudottat) korbeveszi a tudattalan, es belejatszik az ertelemkezodesbe. A tudattalan kenyszerito ereje - nem enged kiterest. A nyelv szellemi es testi resze.

Evidencia gondolat Husserlnel. "Engedjek meg, hogy egyszer Husserl is szohoz jusson, masodszor." A doxikus pozicionalitast mar ideztem. Az ember ugy van, hogy elfoglalja a kozvelekedes poziciojat. Kicsit Heidegger. [Valakiseg tere.] Mindig utkozunk a tradicioval. Ha gondolkodom, mindig kozelebbrol akarom meghatarozni a dolgot, az evidenciat celozza itt Husserl. De nincs olyan kozelseg, olyan intencionalitas, ami eleri a targyat. Ezt Husserl jol mondja, latszik, hogy nem olyan naiv, mint ahogy Derrida mondja. 

'Raebresztes ereje' Husserlnel majdnem Freud. Derrida nem is idezi. Az ember raebred arra, hogy milyen salataba van agyazva a mindennapisagaban. Az ember tetje, hogy onmagara ebredjen. Igy az ember altalaban nincs maganal.

A passziv szintezis evidenciafeltarasa: aktivalas altal. Retegek lemetszese segitsegevel. Husserl itt megint naivnak hangzik.

Folyt.kov.

THE\END












2004.11.25

A Geometria szoveg vege

A dekon nem mas, mint a metafizikai fofogalmakat megprobalja visszaszoritani. A 90-es evekben latja, hogy ezek nelkul nehezen vagyunk meg. Aporiak: "A dekon a lehetetlen lehetosege." Arisztotelesz mondata, Gaché alkalmazta. A dekon szembesul onnon lehetosegevel, es allandoan kerdore vonja magat.

Derrida legotobbet 1929 "A  Metafizika alapfogalmai". Taxonomikus elosorolasa ezeknek a fogalmaknak. A destruktiv filozofia ezekkel probalt szamot vetni, es igy a dekonstrukcio is ezekre koncentral. Heidegger mint allando rivalis van jelen, mint aki elment egy pontig. A Husserl olvasat is ennek a folytatasa. 

Husserl tortenelemfogalma. A historizmus kritika ala esik. "Nincs tiszta tortenelem." Derrida: barmilyen absztrakt altalanos nyelv mero illuzio, mero onaltatas. A termeszetes nyelv is ilyen illuzio. A fenomenologia itt tulsagosan elfogadja a nyelvet mint kozvetitest. A kritikusai a kesoi Wittgenstein nyelvfogalmara hivatkoznak. A nyelvet hasznaljuk, nem pedig jelol. A nyelv nem biztos alap.

Derrida: A nyelv es a tortenelem vonatkozasaban is le kell zarnunk a teleologikus pontot. A telosz es eszkaton kozt kifeszitett gondolkodast kellene meghaladni. Viszont a Derrida pont ezt a koztest helyezi eloterbe. A kezdet es a veg bizonytalan, a koztes viszont az ember letenek tere. 

Derrida: minden eredet menten torteno gondolkodast le akar tiltani. Ugyanakkor: a nyelvre valo hagyatkozas altal soha nem kozvetelenul vannak a dolgok jelen, hanem a dolgok igyelkgondoltsagat kozelitik meg. Soha nem egy kozvetlen dolog-eleresrol van szo, hiszen eppen az eredetvesztes felol kell tajekozodnunk. 

"To kreon" - jartas kezeles. Szokasosan. Az ember ismeri azt, hogy hogyan banjon az edott dologgal. Minden eredendo ertelem ertorlese. Dekonstrukcio.

Husserl tortenetiseggondolata mogott mindig ott van az invariancia, vagy Husserl szavaival elve 'idea', ami mindig ott van a dolgok mogott. Derrida: ez az amit soha nem kerdojelez meg. 

Mi is ez az idea Husserl szerint? A feladatot vegteleniti, viszont mindvegig fenntartja az alalogikus (logosz menten eljaro, nyelvre hagyatkozo) gondolkodast. A logosz az ideatol indul, es visszatalal az ideahoz. Logocentrikus gondolkodas.

Derrida: Husserl meghagyja evidenciaban az ideat, mint minden principiumok principiumat. 

Eddig: tortenelem (transzkulturalizacio, historicizacio), idea (az eredetertelem), lathato iranti bizalmatlansagi inditvany kovetkezik. 

A fenomenalitas ("4.18b" szoveghely) eros szubjektum feloli leirasa. Husserl kihagyja a lathatatlant a latas-fogalmabol, ami a megismeres-fogalom allegoriaja. A lathato mindig egy lathatatlan felol latszik. Valami learnyekolja. A szin a maga tiszta lathatosagaban abbol adodik, hogy... . Hogy keszul az arnyalo szin? Az arnyekot veto szin? 

Az idea mindvegigi megmarad a lathatosag, a tortenelem es a nyelv fogsagaban. A noezis meg mozgasban van a noematikus targya fele. Husserl: soha nem egyszeruen objektivitasrol van szo. Ezt Derrida is elismeri. Husserl: Hanem egy megjeleneserol valaminek, mint valamilyen, egy tudat szamara. A faktikus valosag lehetosegfeltetelei kozott kibomlo ertelem.

30-as evekben Husserlt lezarja Derrida. Aztan Heideggerrel foglalkozik. 

Valami szoveg vege: a letfelejtes mindig az, hogy a letezo es a let kulonbseget felejtjuk el. 

Derrida: fenomenologia es ontologia kapcsolatat akarja fenntartani, ez a hiba. Bacso:  Husserl oregkoraban azt hangsulyozza, hogy fenomenologiaja ontologia. Heidegger azt hangsulyozza, hogy fenomenologiaja ontologia. Igy ket legyet lehet utni egycsapasra.

A nyelv lesz az egyetlen bizonyitek, hogy fenomenologia es ontologia tamaszkodhatnak egymasra. Derrida viszont azt bizonyitja be, hogy a nyelv soha nem lehet biztos alap. Let es ertelem nem all kikezdhetetlen viszonyban egymassal. 

Tehat ezek a szerzok Derrida szerint mindig egy olyan nyelvfogalomra epitenek, amik metafizikaiak.

Ez olyan, mint Paul de Man nyelvkritikaja, ami egy bizonyos iranyt tuz ki.

Derrida: nyolcvanas-kilencvenes evekben: "Ne feledkezzunk meg a pszichoanalizisrol." Kis eloadasok. A tudati pozicio elso megrenditese. Persze ez nem terror. "Bevezetes a pszichologiaba", by Freud. Banung. Palyakepzes. Katyuk az utakon. Olyan sinpar, amin minden ellenallas nelkul fut vegig a hatas. Egy mechanikus ertelmezes. Hatvanas evek vegen Derrida ezt veszi elo Freudbol. Az ember azt gondolja, hogy erti a targyat, pedig csak ugyanazon a sinen mozog.

Hogyan van a tudati pozicio mindig kesesben? Amit mi letnek nevezunk, az sohasem az, csak valamilyen letezonek a letfelejtese. Az ember mindig igy van jelen. a tudat egy onkimelo mukodesben van.

A geometria elemzes ezzel zarul: mindaz, amit transzcendentalisnak nevezunk, az nekem, Derridanak, csak a differance. Amit nem fogunk tudni kezre keriteni. Innentol van dekonstrukcio.

Leszamol minden transzcendentalis naivitassal. Allandoan jovobeli, mert az eredet megvonja magat. Ezt nem mutatta meg Edmunk Husserl.

Vege a geometrianak.





Atterunk a "Hang es fenomen". ezt is ki kellene adni. Legalabb egyszer az kezdenek kiadni a szerzoket. Minden dekon szoveg alapja. Osszes reprezentacionizmus-kritikanak. Caputo "Radikalis hermeneutikaja" is innen jon, 1970. Ez is Husserl elemzes. Sokkal tavolsagtarto. Derrida azt gondolja, hogy a Geometriat mar ismerik, 5 evvel azelott adta ki. Viszont senki nem olvasta el, meg a legkozelebbi baratai se nagyon. 

A tudat privilegizalt helyzete. Minden csodalatra melto, vegtelenito, stb. meditacio ellenere a tudat privilegiuma fennmaradt Husserl gondolkodasaban. Az eleven hang az, amely fenntartja a tudati privilegizaltsagot. A kozvetites megfellebezhetetlensege. Ezt megorzi Husserl. A beszed, mint parole vedelmeben. Lenyegi kotest hoz letre logo es fono kozott. Minden fonocentrizmus egyben logocentrizmus, mondja allandoan Derrida. 

A tudat allandoan targyaval all kapcsolatban. Freud viszont azzal operal, hogy a tudat onmagaval van elfoglalva. Azzal all kapcsolatban, ahogy ezeket onmaga szamara megjeleniti. 

Iterabilitas: megismetelhetoseg. Egy tudati pozicio felol szoktak hasznalni. A jelek ujraismetlese, aminek mas es mas osszeallas a lenyege. (?)

A tudat iterabilitasa azt jelentene, hogy epithet a nyelvre, es igy visszaterhet valami elmult vagy idegen dologra. Az idegen eppen azzal tuntet, hogy nem tudjuk megismerni. Vagy nem is vesszuk eszre. Nem a mi sinunkben fut. A retencio nem mas Husserlnel, mint egy targy tudati megismetlese. Vagyis idoutazas, vagy legalabb ertes. 

A szoveg architektonikus. Mindig mashova alapoz. 

Az iras lesz az, ami mindvegig ellenall, ami sosem esik alozatul a beszed es egyeb metafizikai csapdainak, a rogzitettsegnek.

Az emberi medialitas a tudat es a nyelv kozott sertetlenul vegbemegy, amit nyelvileg kifejezunk, az a tudat jelenletet szuggeralja. Mondja Husserl. Pedig szoktunk olyat mondani, hogy "Bocsanat, nem ezt akartam mondani." Ez a masokkal osztott vilag es nyelvi kozvetites Derrida kritikajanak fokuszpontjaban all. 

Kovetkezo fejezet. Harmadik. A kifejezes tematizalasa. Husserl: "minden kifejezest megelozo, meg nem kifejezesre kerulo." Reservoir. Amit majd valahol valamikor kifejezunk. Nietzsche: fogyasztjuk a nyelvi abrakot, es csodalkozunk, hogy no a sivatag. Husserl: sajatos lelki elet - a dolgok megnevezese - ezek utan sajatos jelentese van szamunkra a targynak. A targyra vonatkozas: a meg-nem-kifejezett intencionalitas. Meg Husserl is figyelmeztet, hogy vannak olyan kepzetek, amik sosem teljesithetetlenek ki. Nincs targya a kepzetnek. Pl. "kentaur." Nem pontosan leirhato. A nemletezo alegproblemasabb itt. 

Amennyiben tehat a kifejezes feloli intencionalitas felol gondolja el a targyat, akkor ertelmet ad neki, ami kesobb a jelentese lesz. Bacso: ez azert nem Frege. A fenomenologiai eljaras Derrida szerint mindig feltetelezi, hogy van egy ilyen intencionalis beteljesedes. 

Minden intencionalitas kulsove valas: minden fonocentrizmus/logocentrizmus, mint tetikus, vagyis tetelezo alkalmazasmod. A targy szuggesztiojaval el. Szembenallitja vele a szubjektumot. Mar letre is jott a szubjektum-objektum kettosseg. Derrida zsenialis elemzese altal.

Egyben meg azt is feltetelezi, hogy ot valaki hallja. Gadamer fele nyilik meg az ut itt, a gadameri hermeneutika fele. Minden kimondas bizonyos ertelemben onaltatas.

Olyan jelentesadás, ami egyszerre magyarazat is. A nyelv nem beszel, hanem igervenyt ad arra, hogy a dolog ugy van. Ez sem igazan jo. A nyelv sosem tud targyadekvaciot elerni. 

Transzparencia es egyertelmuseg. Ezek minden *centrizmusnak a fo bajai. Az abszolut idelaitas a vegtelen ismetlen lehetosegenek korrelatuma. Husserl a letrol mint idealitasrol gondolkodik, ami barmikor megismerheto.

Minden ismetles, athagyomanyozas nem mast jelent, mint ujra kovzetitest, es aktivalast. Vagyis mindig vissza kell nyulni az eredethez. Minden reprezentacionizmus eidosz-hivo. Ha!

Mi a kozvetlen prezencia legfobb sajatossaga? Minden jelentes egy kozvetelenul jelenlevo valami. Ez azt jelenti, hogy a fenomenologiai materialitas, a jelolo materialitasa figyelmen kivul marad. A jelolonek azaz allando magat gyarapito jellege ebbol kimarad. 

Az, hogy kesobb vagyunk ezert tobbet tudunk, az egy (suttogva) "nagy baromsag". Nagy Peter, a kedvenc cenzorunk. Anekdota. Fiatal Moricz dramakrol irt Bacso egy tanulmanyt, meg Angyalossy Gergely is. Nagy Peter megkapta, mint lektor. "Ezek a szovegek alapvetoen valtozatatnak meg a Moricz olvasatot." Ennek Bacso orult, de a konyv nem jelent meg. Tehat a korszak tisztantartja magat. 

Folyt.kov.

THE|END











2004.12.01

_Hang es fenomen elemzese folyt._

Derrida: "Mit is jelent a prezencia?"

A beszelo szubjektum magat mindig prezenciaval fogja fel. A dekon a performativitasra figyel fel. Ez olyan performativ. A bizalmatlansag a prezencia irant: hiaba mondja, pusztan egy idointervallumot nyit. Miert igy, es mertnem maskent mondta? Lehet, hogy nem is ugy volt, mint ahogy allitja? Pl. szinhaz.

A beszelo magat fogja fel valamikent. Mindig viszonya van onmagahoz. Beszedeben konstitualja sajat magat! A prezencia nem onmagaban erdekes, hogy minden eddigi Presentia Metapsychica volt. Hanem hogy mi a baj ezzel?

Amikor irasra kerul a szo a dekonban, akkor azon eroskodnek, hogy nem is lehet tudni hogy ki mondta, nincs is egyseges szubjektum, nem is igazat beszel, etc. 

"Allandoan egy kerulouton vagyunk azt illetoen, hogy mi lenne a kulso, mi lenne a vilag, mi lenne az idegen?" - a Masik Idegensegte konnyes szemmel szoktuk szeretni legyozni.

Aki szol es arrol szol es magat ilyennek mutatja, az nem biztos hogy o szol es arrol szol es olyan. 

A retorikai elem, ami Nietzsche-tol jon. Minden retorikai elem semmis. Minden retorikai elem reszt allit az egesz helyett. A retorika ezen eloskodik. 

Derrida az irasrol: a legfobb tanubizonysag arra, hogy az onmagara visszamutato en mennyire ketseges. "Husserl szamara mindvegig fennmarad a lelek es a test kozti abszolut differencia." A testi/materialis bovelkedo, nem teljesseggel felemesztheto retege a jelnek. Magat boviti a jel, allandoan ujra kepes alkotni magat. "Az iras a szavakat olyan testnek gondolja el, ami mindig egy aktualis intencionak tenne eleget." [?]

A kovetkezo alapszo: a _nyom_. Ami Grammatologiaban is benne van. Ha tehat letezne vm tiszta differencia, amelyik eleven presencianak az onpresenciajat konstitualja, akkor minden ilyen szetbontas az elott all, hogy egy eredendo tisztabb allapot fele tajekozodjon. Ha van vm, akkor az csak az elo presencia, ami sosem szarmazhat foleg az identitasbol, sot, ez maga a nem-identitas, mert mindig vissza kell terni a retencionalis nyomhoz.

Arra gondol itt, hogy mindig van egy lelekmozgas ami magat vizsgalja testi mivoltaban. De ez az elkulonites illuzio. Hiaba latom, hogy milyen vagyok, nem az vagyok, mert mas is tudok lenni. Heidegger: a lelek nem vm tisztan benso, amivel szembenall a vilag. A lelek egy kimozditott en. A patosz mozdit ki. 

Mindig is fennall ez a retencionalis nyom lehetoseg. Az egykor-voltbol tajekozodo leny. En az is vagyok aki voltam. A nyom mindig is van, de prezenciakent persze elgondolhatatlan. Az elet bensosegerol van szo. A nyom eltorolhetetlen, belejatszik abba, ami vagyunk. Freud es Derrida is ezt mondja. 

_A nyom eredendosege teljesseggel tanusithatatlan._ A nyom a kritikusok szemeben az osiras, amit Derrida Freud-nal kritizal. Az osiras nem mas, mint a nyomok altali beirottsag. A nyomokbol all ossze az osiras. Ez nem feltarhato, viszont kimozdit, mas iranyba visz, belejatszik. Tehat nem a Husserl fele osiras! Sosem egyszeruen egy sajat. 

Supplementum: az ember nemfeltetlenul tudja, hogy amikor beszel, akkor ki mondja es mit mond. "Az enyem szol! Hat ez fantasztikus, zsenialis, ez a veg! Ez a veg!" Szoval a suppllementalitas nem ams, mint a nyombol fakado ertelemerozio, bovites, visszafejtes, szoval az ami intervallumokat teremt.

De Man vs. Derrida vita. Lehet, hogy a Vallomasok III. konyveben Rousseau megvedi magat, es nem szorul a dekonstrukciora. "Teljesen remenytelen lenne, ha azt mondanam, hogy en vagyok. Ha en jelen lennek ebben az en vagyokban, akkor az emberek csak azzal szembesulnenek, hogy hogy jelenek meg, akkor semmit sem tudnanak arrol, hogy mi az en ertekem." Az en tobbnek gondolja magat, ha kijelenti, hogy "en nem csak ez vagyok", hanem valami mas is, valami sokkal ertekesebb.

Bacso: A rendorhatosag nem emberi leny.

Ujabb szo, amely Heidegger-nel fordul elo igy, aztan Mereau-Pontynal. Ha tehat az ember mindig fenntartja az onmaganal letet, akkor a logosz altal, a kimondas vagy a beszed altal azt gondolja, hogy teljesseggel azt mondja, ami o. Husserl: idobeliesules mozgas. Nem tudja bejarni ezt az idot teljes mertekben a beszelo leny, mert a differencia diakritikus munkaja.. A diakreze altal a logosz nem csak azt mondja, amit akar. Gorgiasz azt mondja egy helyen, az egyik toredekben: "Mi folyamatosan ugy beszelunk, hogy azt gondoljuk, hogy vannak kriteriumaink ra, pedig nincsenek." Platon csak Gorgiaszt vette komolyan a szofistak kozul. Derrida itt tehat szofista. Az attributumok hianya azt jelenti, hogy a beszed onamgara utal vissza. Egyedul az iras lehet onmaga bizonyiteka. A jeleken vegzett munka. A jel nem egyszeruen onmagaban all, nem egyszeruen valammire utal, mert ezt sosem tudja nbeteljesiteni. Kiveve az utcai kresztablak. Klee hasznalta: annyira unta hogy nem tudjak honnan kell nezni a kepeit, hogy elkezdett nyilakat kirakni. 

Difference diakritikus munkaja. A presentia metaphisica: a kozellet, az ismertseg filozofiaja. Heidegger. Ez a gondolkodas vege, a tortenelem vege. Bacso: persze Heidegger azt nem mondta, hogy a kozellet otthonossagot is jelent. 

Nincs olyan hang, ami a difference nelkul lenne. A difference nem fogalom, hanem ertelemkepzo mozgas. Mindig azt halljuk, amit kimondunk. Ember: mindig azt akarja latni hogy a masik ugy ertse ahogy o gondolta. [?!?]

Derrida: "A difference nelkuli hang egy olyan hang, ami az iras altal tudottaktol menekulne." Az iras tehat nagyon fontos, es eddig nem figyeltunk ra. Az en onaffirmativ jatekat es a metafizikai agyremeket iktatja ki.

 * * *
 
_Jonathan Colour_ [???] - Literary Theory - A Very Short Introduction.

Derrida az irasrol: az irasnak a legfobb eleme, hogy sohasem tudunk vmt tisztan, magatol ertetodoen representalni, azaz mindig csak jelolunk. (Mar Arisztotelesz is szetvalasztott a Retorikat es a Poetikat!) A jelek altali representacio: mindig arra vagyunk utalva, ami kozvetlenul nem visszaadhato. A jel onmaga allja el azt az utat, amivel utal. Hiszen csak jelekkel all kapcsolatban, kontextust kepez, etc. Minden iras muvi/muveszi. Szarmaztatott representacios forma. A beszed iras jellegu. A jelnek ez a felrevezeto, am potencialis jele, hogy minden jel onmagara utal vissza. Ha a Rousseau-i tradiciot kovetjuk, akkor egyertelmu, hogy a gondolkodas nincs meg nyelv nelkul. _Az iras nem tobb, nem kevesebb, mint a beszed supplementuma._ [Most nem tudom hogy igy van-e vagy sem!]

A supplementum jarulekos. A beszed betegsege lenne az iras, ami leertekeli? Neeem. Olyan jelek, amik felreerthetoek, igaz. Dehat ez a lenyeg. A jel-kritika balesetet lat ebben, a dekon pedig igazsagot. Az iras, mint a beszed supplementuma, egy olyan beszed, ami onmaga supplementuma. A beszed onmagara, mint supplementumra utal vissza. 

Bacso: irrital az, hogy onelvezo modon, figuracio vadaszat zajlik, de annak megertese, hogy mert jo az a figura, azzal nem foglalkoznak. A muvekben pedig mindig sok alakzat van. A _metafora_ lesz az a direkt atvitel, ami mentene a szoveget. Derrida: a metafore leepitese. Ezt Ricoeur is mondta az Elo Metafora hatodik fejezeteben: van nem jel-megsemmisito hasznalata a metaforanak. Maga a szinechdoke egy olyan potlast jelent. A ketkezi munkas. Az o kerges keze. A fidesz munkas-tagozata. Aki meg a letezo 3 gyarban dolgozik. A kez es a munkas felvaltasa az egesz egy sajatossagat emeli ki, es az egesz sajatossagakent probalja bemutatni.

Egesz: ironia eseteben a latszat es a let kozott nem tud kulonbseget tenni, ezeket egymas melle helyezi. Schegeltol tanulhatjuk meg. Az elszolas es a kiszolas az ironikus beszed modozatai. Nehezen hozzaferheto. Bizonytalan. Kulonbseg van az elbeszeles es a magyarazat kozott.

Vegen felsorolja az irodalmi elemzesmodokat, amik a szazadot jellemzik:

orosz formalizmus
new criticism
fenomenologia
strukturalizmus
poszt-str
dekon
feminizmus
*
marxizmus
ujhistorizmus
poszt-kolonialis elmelet
kisebbsegi diskurzusok

Fogalommeghatarozas (dekon): a poszt-strukturalizmus resze. A dekon Derrida munkaiban bontakozik ki. Struktura, jel es jatek. 1970. USA premier. Lavina. Definicio: "olyan krtika, ami minden hierarchizalo oppozciot eltorol, ami a nyugati gondolkodasnak meghatarozo volt. Mint a kulso/belso, szoszerinti/atirt, testi/lelki, jelenlet/tavollet, forma/jelentes, termeszet/kultura. Binaris oppoziciokat torol el. Semmit sem lehet pusztan termeszetesnek tekinteni, mint ahogy semmitol sem tudunk teljesen eltekinteni. Minden konstrukcioban benne van, hogy eppen a mu az, ami onmagat dekonstrualja. Minden ekluonites azt eredmenyezne, hogy vm egeszen ujjal nezunk szembe, am ez az elkulonites nem felszamolja a struktura elemeit, hanem atstrukturalja ugy, hogy meg kell ertenunk az egyes elemek funkciojat." Barbara Johnson: "Dekon mindig a kiszimatolas munkaja, sot a szemantikai eroter kiszimatolasara kell vallalkoznunk, a belso feszultsegeket kutatni, a jelenteskepzo elemeket a kifejezes lehetoseget megteremto elemektol. " Bacso: ez az utolso szerintem hulyeseg. Nem lehet elkuloniteni.


 * * *
 
_Nietzsche es retorika_

Tomka Beate fele otkotetes valogatasban van benne.

Szisztematikusan elokeszitett szoveg. Nehany fragmentumon keresztul kozelitjuk meg.

1872 nyara. "A hasonlo mindig a hasonlora emlekeztet." Ana-logon. Hasonlo modon jarunk el. [Ez a katyu, amirol Husserl beszel!]

"A megismeres tehat nem mas, mint a azonosnemu, a hasonlo egyszeru, gyors szubszumalasa. Ha vk a hasonlot fogja fel, a hasonlo altal, akkor o egy fiziologiai folyamat resze. Ez a fizioloigia folyamat ugy viszi vissza az elmelekezetet egy regebbi pontra, hogy nem erzekeli az uj elemet."

"Legfobb hazugsaga az embernek, hogy a megismeres altal oncsal. Az ember mindig ravisz vm regit az ujra."

Metonimia: "Az absztrakcio metonimia. Elvonas. Egy reszt altalanosnak nyilvanitani. Felcserelese az oknak es az okozatnak!" Dekon: Genezist ugy allitja elo, hogy felismeri a strukturat. Es vica versa.

"A fogalmakban nem mast ismerunk fel, mint amit mi vittunk bele elozoleg. Az igazsag hatalomma valik, amikor kioldottuk mindenbol, es absztrakciova tettek." Tehat nem a dekonok jottek ra eloszor. 486. old. A Polimonti fele...

"A nyelv lenyege, hogy retorikai alakzatokkal teli. Ezek logikailag hibas kovetkeztetesek. Az esz tehat itt kezdi: vegre arrol gondolkozhat, amit o talalt ki." A retorikaiban van egyertelmuen jelen az esz teljes uralmanak a hianya. 

489. old. "Azert tudunk elni, mert magunkat allandoan felrevezetjuk. Mindig ez kepezi a fel-nem-ismeresnek az elofelteteleit. Ez abbol kovetekzik, hogy elni akarunk. Az utanzas, ami a legfobb eszkoze a kulturanak. Osztoneink az altal jonnek letre, hogy mindig utanzok voltunk. Hasonlosagot folismerni vmben. Kozhelyes muveszetviszony. A megfelelteteses viszony minden utanzas alapveto hiabaja. Azaltal, hogy vmt masok is utanoznak. ..."

"A megismeres szigoruan veve a tautologia formaja a teljes uresseg. Minden altaunk megkovetelt megismeres a nem-azonos identifikalasat jelentene. Ez azonban teljesseggel a-logikus." A tautologia csak a logikaban lehet hiba. Sohasem tudjuk ugyanazt mondani. Sohasem tudjuk ugyanazt mondani. Mert teridoben elunk. Nincs olyan logikaiilag tiszta pozicio, amibol fel lehet merni egy mondat azonossagat.

A metafora igazsagaink menekitesenek a modja. "A metafora nem jelent mast, mint vmt azonosan kezelni." Szubszumacio. [Ennek az ellenkezojet is el lehet mondani.]


Vissza az 1874-es szoveghez.


A szonoklattannal szoktuk letudni a retorikat. A retorikat nem, mindt a puszt ameggyozes tanat gondolja el. Ha az ember az igaz es a valoszinu kozott akar kulonbseget tenni, akkor nem a retorika alapjan kell eljarnia, de a retorika segitsegevel tudjuk felismerni a feladat nehezsegeit. Van egy gondolatemenet, ami a retorikai kiiktatasaval gondolna az igazsag megismereset. (Olvassanak pl. Becsi-kor Heidegger kritikat. A tuomanyos felfogas.) Ha tehat csak a mindig is fennallo veszelyre tudunk hagyatkozni, akkor a doxahoz kell igazodni. Belatasra birni a masikat. Igy a retorikai dominanciaja all elo, amivel kiiktatom az igazat. Mindig a doxa igezeteben elunk, majd a dolog miatt kiderul, hogy nem. Kiveve, ha diktatorok vagyunk.

THE|END















2004.12.16

Meggyozes retorikaja, DeMan Nietzsche ertelmezese, a harom kozul az egyik. A retorika eloadas egeszen szoros elemzese.

Az ellentmondas tetele mindig valamifele elofeltetelezesbol indul ki. A logikai axiomak csak a valosag megalkotasanak eszkozei. 

Phusis vagy thesis fele nyelvfelfogas - termeszetes velejaro vagy kozmegegyezes. (?)

Minden felteves, hogy ez az, azzal all elo, hogy csak onmagara utal. Ez mar Nietzsche-nel megvan.

Egy meroben latszolagos vilag szolgal a logikai felteves alapjaul. 

A logikai A, a kiindulas, ami minden poszt-konstrukcio, olyan konstrualas, ami mindenkeppen jol fog sikerulni, mert mi magunk alkottuk meg az elofeltevest. 

Igyekszunk elgondolni egy metafizikus-logikai-igaz vilagot. Ezzel szemben ismerteti Nietzsche a nyelv retorikai, csak magara tamaszkodo termeszetet. 

167.old A nyelv tehat allitani is kepes letezoket. Helyezni, tenni, tetelezni. Kulcsfontossagu ige. Valodi beszedbeli aktusok. Mikozben Nietzsche minden azonossagelvet felszamol, a dekon ovatosabb: hiszen az azonossagok fennallnak. Mindig figuracio kozben vagyunk, azonositjuk a dolgokat. DeMan szerint ez az elsodleges tulajdonsaga a nyelvnek, nincs egy kulso pozicio ehhez kepest. 

Minden erzekelo beallitodast letilt, ami a valo vilag imitaciojat probalja athuzni. Ami azt mondja, hogy a vilag ilyen. Mintha ez erzekelesunk ne lenne eleve befolyasolt. 

Az egesz let talan beszedaktusok korrelatuma. A dekon legfobb kritikai iranya a 'let mint altalaban'. [Intencionalitas.]

Csak jogosulatlan helyettesitesekkel van dolgunk. Ezeket probalja letiltani a dekon, de meg akkor sem usszuk meg. Derrida eseteben a nevadas problemaja. A nev onmagaban semmi. Kulonbozo nevek alatt idezzuk vissza azt az embert. Gadamer vita is e korul forgott: az alairas. 

A logika tetelezo beszedaktusokbol all, vagyis jovonek tetelezi azt, amit nem vagyunk kepesek megtenni. A nyelv hipotetikus. Mindig igazsagigeny bejelentes. Beszedaktust mert hasznal, ha nem idezi Austint? Pedig ott a dolgok kezeleserol van szo. Locutio, illocutio, perlocutio. Ez a szentharomsag csak arra vonatkozik, hogy elfogadom, hogy ugy van. Jobb lett volna, ha nem hasznalja ezt DeMan. Azert erdemes Austint olvasni. 

Nietzsche poszt-konstrukcios beallitodasa erdekli DeMant. A poszt-konstrukcio egy gyanus szubjektum orientalt kifejezes. 

Nietzsche: jol kell hasznalni a nyelvet. Dekon: sosem usszuk meg. Van egy szoveg az unalomrol. A bevezeto: a metafizika, egy fogalmiva tevo, egybefoglalo gondolkodas. A fogalom felol koncipialt. Allandoan radobja a vilagra, es elvezi hogy megtalalta amit odatett. A metafizika-kritika Heidegger kritikajaval kezdodik, a dekon ezt alkalmazza a nyelvre. A nyelvben rejlo imperativitas az, amire DeMan felfigyel. 

Hupokeimenon: a szubjektu, mint onmaganak alapot ado. Az egesz Descartes kritika erre szokott visszamenni. A szubjektum, mint onmaga eredete. Maganak alapot ado gondolat. Szuksegkeppen eredmenyre vezet, mert onmagara utal csak.

A szubjektum nem csak otletgazda, hanem altatja is magat mindig. Fiktiv es imaginarius. Iser szoveg. Ez errol szol. Nem csak kitalaljuk, ugy is teszunk mintha az lenne. 

A fikcio szuperpozicioja az, amit DeMan megmutat N-n keresztul.

Plesner irja azt amire DeMan itt felhivja a figyelmet: a szovegen tuli gesztusok egeszitik ki a szoveget.

A tudat mindig fenomenalis. Mondja Nietzsche. Pl. Az igazsag patoszarol. 

A szubjektum teves autoritasa kozhely, a szubjektumpozicio, mint eros pozicio megingatasa fontos, persze nem mondhatunk le rola. 

A fenomenalitas, ahogy az ismeretelmelet szakertoi tetelezik, nem is letezik. A gondolkodas szinekdochikus, egy reszt egy egesszel cserel fel. Ez a fogalmi gondolkodas hibaja. [Metaforikus gondolkodas kell?]

176 Azonossag, identitas elv kritikaja, amit mar Heidegger is gyakorolt. 

Episzteme, vs. doxa. Episzteme: tudas; doxa: velekedes. Episzteme: tudhato. Doxa: meg nagyobb a baj, mert tobb meggyozodesnek ad helyet. Az igazsag az aleteia. 


DeMan ugyeskedik: neha ugy tesz, mintha o mondana, es nem Nietzsche mondta volna. Performativ es konstativ elvalasztasat DeMan teszi meg. Azt is o mondja, hogy nem igaz hogy lenne kiut a nyelvbol, amiben N neha remenykedik. Nincsen egy kulso pont. 

179 A dekon a nyelv aktiv, performativ szerepenek megerositesevel, rehabilititasaval vegzodik.

DeMan: az a kulonbseg Derrida es koztem, hogy filologus vagyok. Nincs olyan filozofiai eszkoztaram, mint neki, olyan fogalmi keszlet, amivel kivul tudnek kerulni az eldontetlenen. A nyelvre utalok vissza. 

Az ember amint beszel, retorikailag jar el. Aztan leepiti, es felismeri a figurativ elemeket. Igy mutatkozik meg a targy. 

Pl.: Angyalossy Kukorelly elemzeseben azt olvastam, hogy a konyv azt mondja, hogy az UNALOM a felepito kategoria a konyv szerkezeteben. Az unalmat hasznalja olyan irasmodkent, amiben megszuletik a konyv. Athatja az egesz muvet. Egy felszin, amin elcsuszik az ember. Gyerektortenet megirasa. Ezt mar unjuk egyebkent. Nem a vilag volt unalmas, nem Kuko unatkozott, hanem ezaltal bontotta ki a regenyt. 

DeMan szovege az aporiara fut ki, amirol ??? konyvet is irt. Nem kiuttalansagot jelent, hanem folyton uton levest, aminek nincs celja. Uton let. Nem talalja meg az utat ahhoz. Nincs kiralyi ut. 

A nyelv lenyege, hogy alakzatokkal terhelt. Ezek logikailag hamis kovetkeztetesek. Ez minden eshasznalat kezdete. Az esz onmaga alakzata, egy alakzat a sok kozott, amit magat itelkezonek tudja. Ez minden logikai eljaras hibaja. A metafora megprobalja a dolgokat azonosan kezelni. A dolog es a nyelvi alakzat megfeleltetese. Vegul ez csak hasonlosagi viszonyokat teremt. Ez ember azon igenye, hogy onnon kepere formalja a dolgokat. Protagorasz: minden dolgok merteke az ember. 

Nietzsche: Nincs, nem is lehet tulajdonkeppeni kifejezes. Ami egy eredetbol, oseredetbol fakad. Nincs olyasmi sem, mint tulajdonkeppeni megismeres, csak metaforikus. 

--

_Harmadik resz DeMan emlekezo eloadas mindenki olvassa el._

112 Pillanatnyilag csak azt szeretnem felidezni, hogy az eddigiek csak az osszegyujtesre osszpontositanak, a torvennyel osszefuggesben. ... Szoval azt mondta, hogy a logosz (minden egybegyujtes a logosz mukodese, a logocentrizmus kritikaja a dekon alapdallama) 

113 A beszed iger es elkotelezodik a jovo fele. 

Kiallni a zavart kotetben van a Novalis-Heidegger nemetszo cuccrol egy szoveg. Novalis: monolog. 1799 A nyelv elhiteti velunk, hogy amikor hasznaljuk, akkor azt mondja amit mi gondoltunk. A nyelv cserbenhagyasos torese, amirol a fragmantalis iras c. Blanchot szoveg is szol.

A performativum sem nem teljesulhet be, sem nem kulonboztetheto meg egy konstativumtol. A nyelvi igeret nem beteljesitheto. Az igeret tehat lehetetlen, de elkerulhetetlen.

116 Talan az olvasas allegoriaja nem mas, mint az iras. Majdnem ugyanazt mondok a hangsulyokat mashova helyezik, ezt teszi itt Derrida. Az iras az alairas szintere, ami maga az igeret. Nincs olvasas beszed nelkul. Ilyet ritkan mond Derrida. Amikor olvas vk, akkor kimond es kozvetit. Magara utal. Ezzel nincs mit tenni, mint elkonyvelni, hogy a dolgok igy mukodnek. 

Nezzek meg az Olvasas allegoriajanak bevezetojet.

Rousseau ott azt mondja, hogy Rousseau dekonstrukciojara nincs is szukseg. A dekon nem kulso eszkoz. Ezt mondta mar Heidegger is a destrukciorol, de ez most nem fontos. 

THE|END